SZERELEM

/Írta: Nagy Péterné/

 

 

Egy más tudatállapot,

Egy különös érzés.

Elindulsz valahová,

És nem tudod hova mész.

 

Már csak őt látod mindenbe,

Egyszerűen ő lett az élet értelme.

Ha rád néz, nem kapsz levegőt,

Gyorsan ver a szíved és elhagy az erőd.

 

Ha pedig megfogja a kezedet,

Tartani kell magad, nehogy újraélesszenek.

A csókja után a szemedre,

Ráereszkedik a boldogság rózsaszín köde.

 

Ezután már mondhatnak hideget, meleget,

Magadban szentté avatod, és nincsenek észérvek.

Jön az erős vágy, a boldog beteljesülés,

Utána pár centivel a föld felett mész.

 

Megszépült a világ, és kerek lett az élet,

Olyan vagy, mint akit kicseréltek.

Sóhajtozva várod a holnapot,

És megállapítod, hogy "szerelmes vagyok".

 

 

 

Szorgalmatos, 2005. október 25.