NEKED, URAM!

/írta: Nagy Péterné/

Köszönöm az életet,

Mint földi ajándékot,

Az érző szívet,

Ami Neked hálát mond.

Köszönöm a napfényt,

Amely megsimogat,

A tavaszi virágillatot,

Amely elábrándoztat.

Köszönöm a madárdalt,

Az eső kopogását,

A csend hangjait,

A folyók rohanását.

Köszönöm a hű férjet,

A jó gyerekeket,

A gyönyörű unokákat,

Mint féltett kincseket.

Köszönöm a gondot,

Amellyel megedzettél,

A terhet együtt cipeltük,

És ezzel más emberré tettél.

Szorgalmatos 2006. január 05.