NYÁR

/Írta: Nagy Péterné/

Az évszakok egymást szüntelen kergetik

De a nyár minden évben ugyanúgy pompázik

Ekkor, nekünk a termékeny földanya

Temérdek kincsét az asztalunkra rakja

Reggelente a harmatnak cseppjében

A nap gyönyörködik magában szerényen

És a virágoknak millió fajtája

Mézédes kelyhét a méheknek kitárja

Szorgoskodás indul, földön, vízben égen

Tombol a tettvágy minden élőlényben

A szellő is mintha egy jó barát volna,

Izzadt homlokunkat meg-meg simogatja

A színes pillangók véghetetlen tánca

A boldogság üzenetét hordozza magában.

Lombos fák közt megbúvó kicsiny madárfészek,

Belőle apró csőrök tátognak és kérnek

Rohanó kis patak, kristályos vizében

Gyerek sereg pancsol, nagy egyetértésben

Vidámság és kacaj, tölti be a tájat

Szebb zenét a fűlnek még ki nem találtak

Búzatáblák szőke tengerében

Pipacs hajladozik kecsesen a szélben

E tökéletes egység az alkotót dicséri

Jövőnknek kenyerét e piciny búzaszem rejti

Ilyenkor nyáron jókat lehet enni

Kertjeink gyümölcse, kertészét éljenzi

Finom lecsó illat száll a levegőben,

Érett görögdinnye csücsül a hűtőben.

Futó nyári zápor mosdatja a földet,

Ölelő szivárvány kápráztat bennünket

A tóban a békák háladalt brekegnek

És  a szúnyogok az emberiségnek hadat üzennek

Naplemente után, felgyúlnak a fények

A tábortűz körül jó sokan elférnek

A mesék  között a meghitt beszélgetésben

Örök barátságok, vagy szerelmek szövődnek

A virágillatú, langyos estébe

Egy tücsök rázendített legújabb művére

Csillagok taszítják magasra a holdat

Pihenni kell, mert mindjárt itt a holnap

Szorgalmatos, 2005. augusztus 15.